Mikulás

Sziasztok!

 

Hogy vagytok? Én most épp jó formában vagyok, jó kedvem van és vidám vagyok. Novemberben mondjuk nem voltam mindig olyan jól. Először Viki és Peti lettek betegek, de nagyon, és aztán én is elkaptam tőlük. Torokgyulladásunk volt, meg lázasak voltunk, köhögtünk, meg még hánytunk is. Vikinek elment a hangja is, nem tudott beszélni. Apa és anya felváltva tartották nekünk az inhalátort, meg adták a gyógyszereket. Végül meggyógyultunk és újra mehettem fejlesztésre, Viki pedig óvodába.

Most épp a karácsonyt várjuk, de járt nálunk a Mikulás is. Előtte írtunk levelet a Mikulásnak és a Jézuskának is. Én mesélős játékot, zenélős játékot meg mesekönyvet kértem, de tornázós játékot nem akarok kapni. December 5-én délután kipucoltuk a cipőinket és kitettük az ablakba. Reggel üres volt az ablak, még a cipők se voltak ott. Kiderült, hogy a Mikulás levette őket, mert nem fértek oda az ajándékok. Én két mesekönyvet kaptam, egy óriási Kinder tojást meg egy kicsi virgácsot is. Azt mondjuk értem, hogy Viki és Peti miért kaptak virgácsot, de azért meglepődtem, hogy nekem is hozott, mert apa szerint én jó kislány vagyok. Anya szerint azért kaptam, mert csúnyán ülök és lógatom a fejem 🙁 A rendőrségen is volt Mikulás, ott is kaptunk csomagot, meg a fejlesztőben is, meg anya munkahelyén, de hozott nekünk ajándékot mindkét mamához is. Anya nem engedi, hogy egyszerre megegyük az összes csokit, minden nap egyet kapunk. Ez Vikinek nagyon nehéz, volt, hogy reggelire is csokit kért (de nem kapott). Most a Jézuskát várjuk, remélem kapok szép ajándékokat 🙂 Már készülünk nagyon, ma például mézeskalácsot sütöttünk. Itt lesznek majd karácsonykor a keresztszüleim is Németországból.

 

Képzeljétek, megszületett a legkisebb unokatestvérem, Hanna. Ő Adri nagynénim kislánya. Keszthelyen élnek, és még nem tudom, mikor fogok vele találkozni, de a fényképeken nagyon aranyos.

Ja, és megérkezett az új autónk. Apa és anya családi csapatszállítónak hívja. Elférünk benne mindhárman hátul, így anya megint ülhet elől apa mellett. Hatalmas a csomagtere, bőven elfér benne a babakocsim mellett is sok-sok cucc. Sőt, van még hozzá két ülés, akár heten is utazhatunk benne. 

 

Na én most elköszönök. Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok, és majd beszámolok, hogyan teltek az ünnepek!

Borsóház

 

Sziasztok!

 

Remélem, ti jól vagytok! Én sajnos beteg voltam, és még mindig köhögök egy kicsit. Viki kezdte, biztosan tőle kaptam el.

 

Képzeljétek, a múlt héten a Borsóházban voltam. Bár egy pillanatra felmerült, hogy itthon maradunk a betegség miatt, de mégis elmentünk. A szállásunkon, egy apartmanházban kaptunk egy óriási porszívót, így ott is tudták szívni az orromat. Peti annyira utálja az orrszívást, hogy még akkor is megijed és sír, ha az én orromat kell kiszívni. Anyának kihívás volt a pakolás, mert kicsi az autónk, de egész jól megoldotta. Hiába no, nagy rutinja van már. 

A terápia egyébként jó volt. Megint Fruzsi volt a gyógytornászom, akivel mindig ügyesen tornázok. Csak sajnos a hét közepén elkezdett fájni a bal lábam, így nem álltam és jártam a hét második felében. Helyette sokat gyakoroltam az egyenes háttal ülést (mindig leszidnak itthon, hogy csúnyán ülök, gerincferdülésem lesz) meg az egyenes fejtartást (anya szerint lógatom a fejem). Meg volt jóga, kézterápia és Bowen terápia is. Viki és Peti is jól elvoltak. Amíg én tornáztam, ők játszottak meg Cuki kutyát ijesztgették, a szálláson meg rosszalkodtak. Ja, és mostmár az én tenyerem lenyomata is ott van a Borsóház falán. Viki sem maradhatott ki belőle, de Peti épp ebédelt, az ő tenyere így lemaradt.

 

 

Most őszi szünet van, és itthon pihenünk. Holnap mondjuk megyek tornázni, no meg itthon sem lazsálhatok, gyakorolni kell. 

 

Jók legyetek! Pusza mindenkinek!